Előjelek

Sziasztok!

Gondoltam, kihasználom a nyár adta szabadságot, és annyi részt hozok le, amennyit csak bírok.
Íme a második. Jó olvasást hozzá!

Dorka

*Lucas Cavedish*

Két múzeumi ügynökkel kezdődött a napom. Nem értettem, mit keresnek nálam, hiszen nincs semmim, ami a Városi Múzeum számára érdekes lehet, de azért beengedtem és megkínáltam őket teával.

-          Tehát, Mr. Cavedish – kezdte az egyik. – Érdeklődni szeretnénk, hogy nincs-e a birtokában egy bizonyos ezüstkard, melynek markolatát rubinok díszítik? Úgy hallottuk, magánál van ez a tárgy, és múzeumunk szívesen felvásárolná. Amennyiben nincs ilyen tulajdona, elnézését kérjük.

-          Sajnálom, Uraim, de nem szolgálhatok ilyesmivel – tiltakoztam automatikusan, de közben megfagyott bennem a vér. Holwith létezéséről rajtam és Roberten kívül nem tud senki. Kivéve Geraont! A gondolat egy mellbevágás erejével csapott meg. Csak homályosan hallottam a másik ügynök kérdését.

-          Ön korábban Sparksville-ben élt, igaz? Esetleg nézzünk körül ott?

-          Igen. Ott éltem. De ilyen kard nem létezik – habogtam.

-          Köszönjük a teát, Mr. Cavedish. Elnézést a kellemetlenségért, bizonyára téves információ volt – mondták, majd távoztak. Sikerült egy pillantást vetnem a szemükre, és feltételezésem sajnos igaznak tűnt. A két férfi szeme szürke volt, mint a kéményekből kigomolygó füst. És nem volt pupillájuk. Füstdémonok!

Spencer Cavedish

Átkoztam magam, amiért beismertem, hogy laktam korábban Sparksville-ben, hiszen a fiam felesége, Caroline, és az unokám Spencer még mindig ott él. A fiam, James, valahol Hollywoodban lakik jelenleg. Elhagyta Angliát, a feleségét, a kislányát, és az édesapját a karrierjéért. Mondanom sem kell, hogy egyáltalán nem találtam alkalmasnak arra, hogy neki adjam át a démonvadászat tudoányát. Megpróbálkoztam vele, de süket fülekre találtam.

Ráeszméltem, hogy nagyon elgondolkoztam. Pedig gyorsan kell cselekednem. Beszélnem kell Robert Welltonnal. Sajnos az ő fia sem alkalmas a feladatra, de az unokája, Maximillien, megfelelőnek tűnik. Felhívom, és megbeszélek vele egy találkozót, mondjuk a Wellton-kúriában, Sparksville-ben. Én magam pedig odautazom, és meglátogatom Spencert.

Spencer… Életvidám, energikus kislány. Kislány? Pont a minap lett tizenhét éves. Amikor először megláttam az édesanyja karjaiban, szinte tudtam, hogy ő fogja megkapni a feladatot. Csak néztem azt a csöppnyi embert, a hatalmas kék szemekkel, és nem tudom, miért, de megnyugodtam. Valamiért biztos voltam benne, hogy nem olyan lesz, mint a fiam és segít majd nekem.

Viszont megint elkalandoztam. Nem szabad. Levelet kell írni Robertnek, összecsomagolni, vonatjegyet venni, és rohanni Sparksville-be.

Csak előbb érjek oda, mint ők.

*Robert Wellton*

Robert!

Füstdémonok leptek meg tegnap reggel a lakásomon. Múzeumi ügynöknek adták ki magukat, és egy pontosan olyan kard után érdeklődtek, mint Holwith. Sajnos tudják, hogy korábban Sparksville-ben éltem, félek, hogy ott is fogják keresni. Nem hagyhatjuk, hogy előbb érjenek Spencerhez, mint mi. Ő az utódom a démonvadászatban.

Mellesleg, te megtaláltad már a megfelelőt? Maximillien lett az? Hozd őt is magaddal! Találkozzunk holnap a kúriában, már ha lehetséges. Én már ma leutazom, meglátogatom az unokámat, és megpróbálom előbb megtalálni Holwith-t, mint ők.

A mielőbbi viszontlátás reményével:

Barátod, Lucas Cavedish

Lucas levele úgy hatott rám, mint egy riasztócsengő. Tehát visszatértek a démonok. Barátom szavában egyetlen percig sem kételkedtem. Mindketten számítottunk erre. Az alacsonyrendű démonok felbukkanása Lucasnál egyértelműen azt jelentette, hogy Geraon újra előkerült, és hogy megkezdte Holwith, az őt elpusztító egyetlen fegyver felkutatását.

Maximillien Wellton

A kardról nem sokat tudtam. 56 évvel ezelőtt, amikor apám és Lucas apja legyőzték a démonokat, és kettőt megöltek a három démonúr közül, a kard a Cavedish család, pontosabban Lucas birtokába került. Az öregfiú valószínűleg tudja, hol van most. Rám egy dárdát és egy íjat hagyott apám, ami tökéletes fegyver az egyszerű füstdémonokkal szemben. Ez a két fegyver a Wellton-kúria egyik takarítószekrényében van elrejtve, felmosónak és partvisnak álcázva. A ház szerencsére még mindig a család birtokában van, bár tíz éve már, hogy a családommal együtt Londonba költöztem. Viszont ha a démonok újra ellepik Sparksville-t és környékét, akkor ott a helyem nekem is.

Összegeztem a tennivalóimat, hiszen legkésőbb holnap reggel indulnom kell, ha segíteni szeretnék a barátom utódjának megmentésében. És meg kell keresnem a saját utódomat is. Írtam egy SMS-t Maximilliennek, az unokámnak, hogy jöjjön hozzám, amilyen gyorsan csak tud, aztán összepakoltam, mindent bedobáltam a terepjáró csomagtartójába, és megkerestem a kúria kulcsait.

Dolgom végeztével leültem és vártam. Egyetlen gondolat zakatolt a fejemben. Tudtam, hogy előbb kell odaérnünk mint ők.