Az Elveszett

Sziasztok!

Hála a rám telepedő náthának, most rengeteg időm van.

Tehát meg is hoztam a következő részt, amiben fény derül néhány titokra.

Jó olvasást!

Dorka

*Spencer Cavedish*

Miután belátta, hogy nem sokat tud velem kezdeni, Max inkább hazatámogatott. Végigbőgtem az utat és totálisan gáznak éreztem magam, hogy így lejáratom magam a barátom előtt, de nem tudtam abbahagyni. Túl sok új, cseppet sem boldogító dolgot tudtam meg egyszerre.

Hogy Betty néni, boszorkány, hogy anya démon, hogy én egy félvér vagyok… Sok volt ez így egyszerre.

Nagyapa és Robert bácsi halálra rémültek, amikor megjelentünk. Nem kellett tükörbe néznem ahhoz, hogy tudjam, borzalmasan nézek ki. Legszívesebben felszaladtam volna a szobámba, hogy kétéves módjára bömböljek, de a nappaliban három aggódó ember várt rám, így csak kértem öt percet, hogy rendbe szedhessem magam, aztán (még mindig szipogva) leültem a kanapéra.

-         -  Mi a baj Kisunokám? – karolt át nagyapa. – A fiú teljesen sokkos állapotban van. Motyogott valamit arról, hogy te meg Geraon, de ennél többet nem említett.

-          - Spencer, hallanom kell az egész történetet – suttogta rémülten Max.

-          És én is kezdek kíváncsi lenni – tette hozzá Robert bácsi. Én pedig vettem egy hatalmas levegőt és hozzákezdtem a meséléshez.

-          - Nem tudom, Nagyapa, ti mennyit tudtok Betty néniről, de ma kiderült róla, hogy több száz éves boszorkány, aki megesküdött rá, hogy megöli a démonokat, ha nektek nem sikerül. Azon az éjszakán, amikor a szüleitek legyőzték a démonokat, ő is jelen volt. Feltűnt neki, hogy Averon, az egyetlen démonúrnő gyermeket vár. A magzat nem pusztult el az anyával együtt, de mielőtt Betty néni cselekedhetett volna, megjelent Geraon (aki, mint kiderült a gyermek apja) és valami jóslatra hivatkozva megállította a magzat fejlődését, mert állítólag csak akkor volt szabad megszületnie, amikor eljön a visszatérés hajnala. A boszorkány magával vitte a démonvarázslattal megbénított gyermeket, és megpróbálta elpusztítani, de nem tette meg, mert ő is rábukkant a jóslatra.

-     -  Az Elveszettről szóló jóslatra? – vágott közbe nagyapa. – Benne van a Démonvadászok krónikájában, de szerintem teljesen értelmetlen.

-       -  Mindig mondtam, hogy jelent valamit, Lucas – vetette ellen Robert bácsi. – Soha nem akartál hallani róla!

-         -  Persze, mert nem vagyok olyan ember, aki holmi jóslatoknak hisz!

-        - Abbahagynátok a veszekedést? Én például nem ismerem a jóslatot, de szeretném tudni, hogy mi köze van Spencerhez, és, hogy rosszat vagy jót jelent-e.

-          - A visszatérés hajnala, az Elveszett diadala.
Rajta áll, a Világ kinek áll.
A félvér választ fényt vagy homályt. – suttogtam, majd elhalgattam, és vártam, mit mondanak erre.

-          - Ez nem tűnik olyan bonyolultnak – töprengett Maximillien. – Van egy félig démon, félig ember a világon, aki a démonok visszatérésének idején eldönti, melyik oldalra áll, és így dönt, hogy a jó vagy a rossz nyer-e.

-       - Igen, valóban így lehet értelmezni – értett egyet Robert bácsi. – Már csak tudni kéne, ki az a félvér.

-         -  Ha megengeditek, hogy befejezzem a történetet, akkor ez is meglesz – jelentettem ki.

-          - Akkor folytasd. Kezd érdekelni a dolog – sürgetett nagyapa.

-         -  Rendben. Tehát… Betty néni rájött, hogy az egyetlen, száz százalékos, tiszta démonbébit tartja lefagyasztva a kamrában. Sejtette, hogy az Elveszett majd tőle fog származni, és megfogadta, hogy mindent megtesz azért, hogy a démonbaba, és a félvér olyan környezetben nőjön föl, ahol távol vannak Geraontól. Negyvenkét évvel ez előtt a teljesen kifejlett baba mocorogni, és egyértelműen élni kezdett. Betty néni úgy gondolta, biztosabb, ha nevelőszülőknél nő fel, de gondoskodott róla, hogy mindig szemmel tarthassa. Elérte, hogy a kis Caroline, vagyis anyu, Paul Cavedish feleségeként a faluban maradjon, és itt hozza világra a félvért, vagyis engem. De nem volt ostoba. Tudta, hogy Geraon minden erejével azon lesz, hogy megtalálja a lányát, és az Elveszettet, így gondosan kiiktatott minden, a környékre tévedő démont, és igyekezett titkolni előle mindent.

-       -  Ez nagyszerű! Akkor a kezünkben van a végső győzelemhez szükséges fegyver, és a démonúr még csak nem is tud róla – örvendezett nagyapa.

-       - Ne örülj annyira – közöltem savanyúan. – Arról nem volt szó, hogy Geraonnak lesz még egy utódja, Tessa. Így a démonúr tud mindent rólam, anyáról, és bizonyos dolgokat arról, hogy újra összeállt egy csapat démonvadász.

-          - És az nem lehet, hogy Tessa az a félvér, aki kell? – vetette fel Maximillien.

-       - Ez nekem is eszembe jutott – ismertem be – de Betty néni valami olyasmit mondott, hogy az Elveszett nem közvetlenül Geraontól kell, származzon, valamint azt, hogy a vérében keverednie kell Averon és Geraon vérének is, de félvérnek kell lennie, tehát nem lehet Caroline, és nem lehet Tessa, met benne nincs Averon véréből. És minden összevág, és minden forrás szerint én vagyok az Elveszett, aki véget vethet Geraonnak, és aki képes megmenteni a világot, és aki ha elbukik, akkor mindennek lőttek – fejeztem be kiborulás közeli állapotban.

-         -  És hála Tessának, most tudja, hogy itt vagy – suttogta Max elsápadva.

-        - Geraonnak két választása van. Átállít, vagy megöl – nyögte nagyapa.

-      - Gondolom, akkor New Castle lefújva, Carolnie-t nem bántja, és nekünk ki kell találnunk, mit csinálunk Spencerrel – foglalta össze Robert bácsi.

-   - Ez nagyszerű! – sóhajtottam. – Mi van, ha anyut arra a karja használni, hogy engem odacsalogasson.

-    - Akkor az van, hogy én majd megmentem, de te nem mozdulsz Sparksville-ből – karolt át Maximillien. – Persze csak azután, miután kitaláltuk, hogy drága démoni nagyapád használni kíván, vagy megölni. Amihez mellesleg lesz egy-két szavam nekem is.

-       - Ilyenkor olyan aranyos vagy – simogattam meg az arcát. – De elfelejted, hogy van egy igazán nagy előnyöm a démonúrral szemben, ami neked nincsen.

-         -  Mire gondolsz?

-        -   Engem szerintem nem tud megszállni.

-          - Ha ez így van, akkor eggyel kevesebb gondunk van – sóhajtott nagyapa.

-        -   Elég későre jár. Javaslom, hogy holnap folytassuk – javasolta Robert bácsi.

-     - Rendben – egyezett bele nagyapa. – Szerintem semelyikünknek nem kéne egyedül aludnia. Elférünk nálad Spencer?

-      -  Ha te anyu szobájában alszol, Robert bácsi a vendégszobában, Maximillien, pedig ott, ahol elfér, akkor elvileg igen – számolgattam.

-         -  Kedves vagy, mondhatom! – hördült fel drága fiúm, mire megpaskoltam az arcát.

-          - Nyugi, na, csak vicceltem! – Közelebb hajoltam hozzá, és a fülébe suttogtam, hogy csak ő hallja. – Alhatsz az ágyamban.

-          - Ez igazán kedvező ajánlat – nyomott puszit a halántékomra.

-         -  Akkor vacsorázunk? – rombolta szét romantikus pillanatunkat Robert bácsi.

-         -  Szolgáljátok ki magatokat. Nekem szükségem van egy hosszú, megnyugtató fürdőre - indultam el fölfelé a lépcsőn. Aggódva néztek utánam, de nem nyugtattam meg őket. Nem tudtam volna.

A fürdőszobába érve megeresztettem a vizet, és egészen addig vártam, amíg legalább a nyakamig nem ért. Elmerültem a habok között, lehunytam a szemem, és megpróbáltam kizárni a fejemből a mai napot. Nem akartam tudomásul venni, hogy félig démon vagyok, nem akartam foglalkozni valami ősi jóslattal, és nem akartam, hogy tőlem függjön a világ sorsa. A szívás csak az volt, hogy hiába nem érdekelt, rohadtul így volt.

A visszatérés hajnala, az Elveszett diadala.
Rajta áll, a Világ kinek áll.
A félvér választ fényt vagy homályt.